Egy utazás során lényeges, hogy az ember milyen dolgokat pakol a kis bőröndjébe. Ez az első családos utunk Kolozsvárról, Miskolcot választottuk ki közösen. Nem éppen játék, hogy miket rakunk el a táskába, hát hat óra az út: nem lehet csak úgy megfordulni az autópályán, hogy a gyerek otthon hagyta az alvós állatkáját.
Szóval nem teljesen mindegy, hogy rendesen megvan-e minden, hát mindenképpen bent kell lennie a fontosabb dolgoknak.
Ez számomra azért volt szomorú, mert a bőröndök megtölthetősége véges: nem tudtam már, hová tegyem az ékszereimet. Egy csomó nyakláncot meg gyűrűt rendeltem az ekszerwebshop.hu-ról, de a kedvenceim az oldalról mindig is a swarovski fülbevalók voltak.
Van itthon vagy tíz, egy egész gyűjteményre való, nagyon szépek, csillognak, ragyognak, a lányaim mindig próbálgatják őket. Jó nézni, hogy már most érdeklik őket a nőies dolgok.
Szóval a pakoláshoz magam mellé ültettem a férjemet, hogy segítsen nekem a válogatásban, meg abban, hogy ne essek túlzásokba… hát nem erre számítottam. Andris gyűjteményemből két ékszert választott ki: egy swarovski fülbevaló volt az egyik kiválasztott, a másik pedig egy ezüst nyaklánc.
Eléggé meglepődtem, hogy ennyire minimalizálta a csomagolható ékszereim számát, hiszen tudja, mennyire bolondulok értük, a véremet adnám ezekért a csodákért. A kislányaim is egészen csalódottak voltak, hát hogy fognak ők így csinosnak lenni, hercegnőnek öltözni… lebiggyesztett szájjal nézték az apjukat, de az rendíthetetlenül ragaszkodott az elképzeléséhez, miszerint ennyi csecsebecsét hozhatok magammal csupán.
Próbáltam azzal érvelni, hogy egy hétre megyünk, sok ruhát viszek, nem lehet, hogy minden alkalomra csak egyet, többször akarunk menni színházba, mozini, milyen ékszereket fogok felvenni? Rábökött a nyakláncra meg a fülbevalóra, és megvonta a vállát.
Az indulás napján nagyon nyűgös voltam, milyen élet az, amikor utazáshoz csak praktikus és hasznos dolgokat csomagol az ember? Úgy éreztem, ez nem az, amit én akarok, én fényűzésben születtem, Andris eddig meg is adott mindent, nem éreztem szükségét ilyen szankcióknak…
Erre a hisztimre azt mondta, hogy én is mindig vigyázok, hogy a gyerekeket ne kényeztessük el, szóval ő sem akar engem olyan emberré tenni, aki mindig mindent megkap anélkül, hogy bármit tenne érte. Szeretné, ha értékelném az életemet.
Hát…
Mikor megérkeztünk, kipakoltam a holmikat. A két ékszert kitettem az asztalra. Minden reggel az adott szettemhez próbáltam a nyakláncot és a fülbevalót – legnagyobb meglepetésemre, csodálatos módon mindenhez illettek! Még farmerrel is föl tudtam venni a swarovski fülbevalót, és ugyanaz a nyaklánc volt rajtam étteremben, vacsora közben, és a miskolci Vasgyár megtekintésekor is. Harmonikus volt a kinézetem itt is, ott is.
A kiránduláson mind remekül szórakoztunk; a gyerekek is remekül érezték magukat, Andris is, én is – ráadásul még csinos is lehettem minden tervezett programon!
Utolsó Miskolcon töltött éjszakánkon odabújtam férjemhez, és megköszöntem neki, hogy ha mást nem is, azt legalább megtanította nekem, hogy a swarovski ékszerek mindenhez passzolnak…